Olyan ez az időszak, mintha megérkeztünk volna az alagút túloldalára, amiben voltunk az utóbbi években. Óriási harcokat vívtunk mindannyian, magunkkal és kollektívan is. Valóban elfáradtunk ebben a fényre jutásban a sötétségből és már nincs visszaút a régi jól bevett szokásokhoz és formulákhoz. Sok kapcsolat és szokás letisztult és eléggé leharcoltan megérkeztünk a jelenbe. Valamilyen harcot mindannyian vívunk és komplex és egyedi mindenki helyzete. Úgy érzem most különösen fontos a türelem, a megértés és az együttérzés. Magunkkal szemben is. A versengés és az elkaszálás, a könyöklés a jelenben már nem működik. Szabadon választhatjuk az összefogást, a bátorítást, a pihenést, az alázatot és a szeretetet. Kivé váltunk az utóbbi években, kik vagyunk most? A változás az egyetlen állandó.